2 óra alvás után csörög a vekker, még éjszaka van, egész pontosan hajnal 3. A szívem boldog, a testem fáradt, közben kezdek magamhoz térni és lassan felfogom: te jó ég, indulunk New Yorkba! A reptéri transzfer buszra kis híján fel sem fértem, igazi heringparti volt, mintha épp éjszakaival mennék haza valami egyetemi buliból. Még a mekis kaja is stimmelt, amit hajnal 5 körül nyomtunk be Norbival a reptéren. Bár ez az érzés egészen más volt. Úton a profi fotós csapat Elindulni