2 óra alvás után csörög a vekker, még éjszaka van, egész pontosan hajnal 3. A szívem boldog, a testem fáradt, közben kezdek magamhoz térni és lassan felfogom: te jó ég, indulunk New Yorkba! A reptéri transzfer buszra kis híján fel sem fértem, igazi heringparti volt, mintha épp éjszakaival mennék haza valami egyetemi buliból. Még a mekis kaja is stimmelt, amit hajnal 5 körül nyomtunk be Norbival a reptéren. Bár ez az érzés egészen más volt.
Úton a profi fotós csapat
Elindulni látszott a kaland, amire oly régen vágytam. Becsekkoltunk, sorban álltunk, várakoztunk és izgultunk, hogy ne keverjék el a csomagjainkat London fele, amire az utazásunk előtt sajnos volt példa az általunk választott légitársaságnál. Az átszállás döcögősebben ment, késett is a gépünk és már kezdett beütni a fáradtság mindkettőnknél. Ez meg is látszott abban, hogy majd fél órára leragadtunk egy Harry Potter merch boltban, és videót forgattunk róla, hogy mennyi varázslatos kütyüt árultak ezen a helyen. Végül néhány óra várakozást követően végre felszálltunk a New York-i gépre, bár a reggeli kóma hatása alatt elfelejtettük egymás mellé kérni a beszállókártyáinkat Norbival, így külön-külön töltöttük repülő utat. Utólag pedig ez még jól is sült el.
6 óra repülés = 6 óra networking
A fedélzet egészen komfortos is lehetett volna, csakhogy a légkondinak köszönhetően a hőfok inkább egy hűtőkamrára hajazott, olyannyira, hogy kabátban és takaróban sem tudtam álomba merülni, hiába szerettem volna végre egy picit pihenni. Látszólag a mellettem ülő fiatal srác sem díjazta a hideget, amin össze is mosolyogtunk, majd szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy a divatszakmában dolgozik és épp egy barátját készül meglátogatni New Yorkban, aki pedig igazi nagyágyú a kriptozásban, amiből már egy házat is vett huszonpár évesen. Wow gondoltam és egy gyors fejszámolás végigfutott az agyamon, hogy Magyarországon hány havi fizetésből lehetne akár csak egy kis garzont is megvenni önerőből fiatalon. Inkább gyorsan el is hessegettem a gondolatot, mondván ez már egy jel, hogy jobb lesz elengedni az otthoni mentalitást.
Így szerezz spontán fotómodellt a repülőn
Szó szót követett és máris elkezdtünk ötletelni az újdonsült művész társammal, Niel-lel egy közös divatfotó projekten. Kitűztük, hogy a Times Square-en összehozunk egy sorozatot az elkövetkező napokban a barátjával közösen. Ahogy közeledünk New York fele mintha máris kezdtek volna a feje tetejére fordulni a dolgok. Pár hete még pattanásig feszült idegekkel próbáltam leszervezni a fotózásokat Magyarországról, ami ahogy egy korábbi blogomban írtam, bizony inkább több kudarccal, mint sikerrel járt. Most pedig még csak oda sem értünk Amerikába és máris szinte tálcán kínálkoznak a lehetőségek. Na jó, mielőtt ennyire mázlistának gondolnátok, lett ez még így sem, de mindenesetre ezen a ponton bíztatónak tűnt minden.
Ne cicózz a határőrrel!
Túlzás lenne azt mondanom, hogy a közel 1 napos út egy csettintésre elrepült volna, de végre megérkeztünk a New York-i reptérre. Túl kellett esnünk a határellenőrzésen, amin majdnem fennakadtam, ugyanis majd 20-25 perces próbálkozás után sikerült csak az ujjlenyomataimat beolvasni. Bevallom némileg frusztráló helyzet volt, mert ez idő alatt az ellenőr egyre több kérdéssel faggatott, hogy miért jövök az USA-ba. Sokan ESTA vízummal érkeznek, majd illegálisan az országban maradnak a 3 hónap leteltével is, így érthető módon próbálják az ilyen eseteket minél inkább kiszűrni. Szerencsére végül nem akadtam fenn a rostán, bár pár mini szívrohamot kihordtam közben lábon. Az igazi izgalom pedig még csak ezután vette kezdetét.
1. állomás: Times Square
New York-i idő szerint még csak délután volt, hiszen visszafelé utaztunk az időben, így nem sok szufla maradt bennünk a nap maradék részére. Norbi mégis erősködött, hogy vezessen az első utunk a Times Square-re, mert akkor fogom igazán elkapni az amerikai életérzést. Szakadó esőben, bőröndökkel és igencsak leharcoltan nekiindultunk a város felfedezésének. Az időjárás és a kialvatlanság sem lendített túlzottan a kedvemen, de amikor odaértünk, tényleg egy egészen más világ fogadott. Az emberek mit sem törődve azzal, hogy épp bőrig áznak, a Times Square közepén jógáztak, szólt a zene és olyannak tűntek, mint akik sosem voltak felszabadultabbak. És nekik még "boldogság" feliratú sapka sem kellett hozzá.
Üzleti és kreatív portréfotózásról itt olvashatsz bővebben.
Portfólió / divat / társkereső fotózás részleteiről itt olvashatsz bővebben.
Glamour fotózás / művészi aktfotózás kapcsán pedig itt találsz bővebb információt.
Személyre szabott ajándékutalványt, illetve a választható fotós csomagokat itt tekintheted meg.